Aki végignézte már a 10. évadot is az Agymenőkben, az már tudhatja, hogy Bernadettenek és Howardnak gyermeke született. Érdekes fordulat történt, ugyanis a Bernadettet alakito szinésznő, Melissa Rauch szintén terhes! Ő jelentette be az instagram oldalán, ahol mellékelt egy linket, ami a glamour magazin egyik cikkéhez vezet, ami erről számol be részletesebben. Ő maga ezt irta az insgramjára:

"Van pár hirem, amit szeretnék megosztani veletek... Kérlek kattintsatok az adatlapomon lévő linkre. Köszönet mindenért, mint mindig, a szeretetetekért és támogatásotokért. Puszi"

A glamour cikk pedig arról szól, hogy Melissa és férje Winston 2017 őszére várják első gyermeküket. Igy kezdi a monológját:

"Itt az egyetlen kijelentés a terhességemről..."  Melissa most feletébb boldog, de ha őszinte akar lenni, rémült is, ugyanis egyszer már elveszitett egy babát, meg van ijedve, hogy ez úra megtörténhet vele. Furcsán érzi magát, hogy ezt bejelentette, és inkább várna arra, hogy a gyermeke a főiskolára menjen, és arról számolhasson be, de úgy érzi, meg kell tennie ezt a bejelentést, mielőtt valaki más tenné meg először.

"Abban az időben, mikor gyötrődtem a magzat elvesztése miatt és a termékenységi problémákkal, minden örömteli, babavárós bejelentésnél úgy éreztem, mintha tőrt szúrtak volna a szivembe. Ez nem azt jelenti, hogy nem örültem ezeknek az embereknek, de azt gondoltam: Miért képesek ezek a ragyogó, gondtalan, termékeny nők arra, amire én nem? Azonnal bűntudatot és szégyent éreztem, amiért ezt az irigységet éreztem - hivhatnánk akár a "viszály körének". Mindig olyan akartam lenni, aki csak a saját dolgára figyel, de a gyermekvárásnál kihivásnak bizonyult. Tehát amikor arra gondoltam, megosztom a hirt, hogy ezt a babát várom, csak arra tudtam gondolni, hogy egy másik nő a veszteségét gyászolja éppen, ahogyan én tettem, aggódva, hogy többé nem lehet terhes, és olvas az én kis úton lévő csomagomról. 

(Csak hogy tisztázzuk, nem azt mondom, hogy mindenkinek, aki nyilvánosan bejelenti az örömhirt, bekell számolnia hogyan jutott el idáig. Én személy szerint csak azt akartam kifejezni, ami tapasztaltam, abban a reményben, hogy kis mértékben talán segithet valakinek, aki hasonló fájdalmakon megy át. 

A vetélés, amit megtapasztaltam, az egyik legmélyebb bánatom volt, amit valaha éreztem az életben. Megindult egy depresszió, ami megmaradt. A gyermekünk képe az ultrahangos motinoron - mozgás nélkü, szivverés nélkül, - miután láttuk, hogy ugyanaz a kis sziv egészséges és villog, csak két héttel ezelőtt, teljesen elvakitott és kisértett minket a mai napig. Vártam a szomorúságból való felemelkedést, de nem jött... Persze voltak boldog pillanataim, és az élet ment tovább, de a szivfájdalom mindig lesben állt. Az elkerülhetetlen emlékeztetők, mint a nem teljesitett esedékesség napja, előjött, mint egy nehéz felhő. Egy nap, amit egyszer olyan izgatottam bejelöltem, most egy emlék volt az összetört álmaimról. Folyamatosan azt kivántam, hogy a kétségbeesetten magányos érzés a testemből eltűnjön.Nem segitett az sem, hogy ezekkel a gondolatokkal szemben is harcolnom kellett: "Mostanra már túl kéne lenned ezen."  és "Emberek sokkal rosszabb dolgokon is keresztül mennek." (Mondanom kell, hogy nagyszerű vagyok az ön szánakozásban?) Amire rájöttem az az, hogy nem beszélünk olyan nyiltan ezekről a dolgokról, ahogyan kellene, igy megfelelő sablon sincs rá, hogyan kéne ezeket az érzéseket feldolgozni Nem szükségszerűen temetésre mész, és nem veszel ki szabadságot, hogy gyászolj, de ez nem változtatja meg azt a tényt, hogy valami értékeset váratlanul elvettek az életedből. ..."

Folytatódik a szöveg még hosszan, igyekszem tovább forditani, de mindenképpen megakartam előbb osztani veletek a fő hirt, hogy Melissa babát vár. Ezeket a sorokat olvasva tisztában lehetünk vele, milyen nehéz most neki. Én nagyon szurkolok, hogy minden rendben menjen velük. Remélem egészséges babát fog világra hozni. A szöveg forditása hamarosan folytatódik.